Szereplők:
Zene: Darvas Kristóf
Rendező: Lengyel Ferenc
Sorozatszerkesztő: Petrányi Ilona
Az Osvát elé
1929. október 28., hétfő. Osvát Ernő Aréna úti lakása. Ágnes, a Nyugat szerkesztőjének tüdőbeteg leánya, haldoklik. Huszonöt éves. Közben az édesapát a napi megélhetés, a lapcsinálás gondjai gyötrik. Meg az iszonyú vesebántalmak. Két esztendeje, hogy a felesége megmérgezte magát. S amikor ezen a napon, épp a gazdasági világválság küszöbén, Ágnes a gondos orvosi fáradozás ellenére életét veszti, Osvát szíven lövi magát a halálos ágynál. Éjjel, a kórházban vet véget a sors az ötvenkét éves férfi szenvedéseinek.
Sokat tudunk Osvátról az irodalomtörténet apróbb-nagyobb kutatásaiból. Halálának körülményeiről Gellért Oszkár, Kosztolányi Dezső számolt be.
De mi történhetett a lelkek színpadán? Több évtizedes érdeklődés ösztökélt, sok más egyéb, történeti és kritikai munkám mellett, hogy megírjam ezt, a Petőfi Irodalmi Múzeumban is vizsgálódva, egyelőre önmagamnak. Megtisztelő hát az ősbemutató. Lányos apa vagyok, szerkesztő is voltam. Üzenem: jól szeressük egymást, s ha lehet, ne halasszuk a valódi megismerkedést halálunk pillanatáig.
Kőháti Zsolt
Elhangzott: 2008. február 28-án, a Nyugat 100 alkalmából.
Fotó: PIM Gyűjtemény - Osvát Ernő és Osvát Ágnes
