Felolvassa és ajánlja: Miklusicsák Aliz
A regény első olyan epizódja, ami nem a zárdában játszódik. Király Erzsinek sikerült az intézmény falain kívül találkozni a zárdában tanító tanárokkal. Kihasználva a helyzetet szövögeti a szálakat, igazi lányregény ez a rész, melyről ez a 2008-ban írt Kaffka vers jutott eszembe:
REGÉNY
Kilenc kis táviró-kisasszony
Oly aggódalmas reggel óta;
Lesik a jelzést: “Semmi, semmi!”
“Ah, jönne bár! Fordulna jóra!”
És illan a perc, száll az óra.
Egy tiszti szolga hozta reggel,
“Válasz fizetve…” – a szöveg:
“Ha nem jő hír, hogy megbocsátott
Ma délig; – jól van! Nem szeret!
Egy kis golyó… Adieu! Megyek!”
Ah, – tízre jár! (A hadnagy úr most
Gyujt káromkodva egy szivarra,
Biztatja bőszen a szakaszt, hogy:
“Át! Jobbra nézz – és indulj balra!”)
“- Tíz óra, hajh!” – “Ma délre halva!”
“Beszterce!” – “Semmi! Gabnaárak!”
“Ez az! – Ujsághírek csupán!”
Az arcuk ég, a szemek könnybe,
Úgy les szorongva mind a hány,
– Kilenc kis szorgos, szürke lány.
“- Tíz óra!” (Valaki e percben
Hölgyére gondol – mosolyog.)
– “Oh, végre!” És megcsuklón, félve,
Mint síró asszony remegése,
Zörren a gép, – s kopog, kopog:
– “Nem haragszom! Rád gondolok!”
A fülledt terem egy sóhajtás,
A zörgő munkazaj pihen…
– S villanó, – fátylas szárnyon szállva
Átcsillan a regény varázsa, –
Rejtett, szerelmes, idegen –
Köszönjük az “ÚJBUDA-MECÉNÁS” Művészeti Ösztöndíj egyszeri alkotói támogatását.
