Rosenstein Tibor. Mindenütt főzött. A Harmat étteremben a munkáscsaládoknak. A Margitszigeti Nagyszállóban Hruscsov elvtársnak és a gyógyulni vágyó kapitalistáknak. A piacon kétfélét készített. Egyik nap pacalt, akkor volt egy 100 méteres sor, másnap szalontüdőt, akkor egy 50 méteres sor. Ő volt a Kispipa legendás séfje, ahol 10 év alatt az egész művészvilág vacsorált. Aztán elment a Keletihez, és több mint 30 éve megnyitotta a Kürtös ételbárt. Itt állva lehetett finomságokat fogyasztani. Majd mellette a Rosensteint, a családi éttermet. Innen már nincsen hova előre. Azaz persze lehetne. Második, harmadik hely. Vagy bővíteni a vendégteret. Rosenstein úr nem akarja. „Ez a hely eltart minket”, mondja. És ha több lenne a vendég, csökkenne az egy vendégre eső figyelem.
