Mesél a kávéház...
A műsorom mai vendégét az élet messze elsodorta az eredeti vágyától. Kisgyermekként régész, majd a középiskola éveitől színész akart lenni. Ahogy Ő fogalmaz, egy fatális véletlennek köszönhetően, nagyon fiatalon került a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójába. Az egy produkcióra szóló felkérésből 28 év munkaviszony lett. 2010-ben, áthelyezéssel Budapestre került, amivel régi vágya teljesült. Még abban az évben befejeződött a közel 30 évig tartó kötelék.
Elmondása szerint egy kicsit “ember szerelő” amit csinál. Projekt tanácsadóként, humánerőforrás fejlesztőként, kommunikációs szakértőként dolgozik. Az élethosszig tartó tanulás híve, olthatatlan tudásvágy jellemzi. Akkor boldog, ha teheti a dolgát, segíthet másoknak. Legyen az munkahelyi közösség, családi vállalkozás, személyes megkeresés, vagy éppen fiatalok fejlesztése, mindig a megoldás megtalálását helyezi a középpontba. Vallja, hogy egy élet csak akkor lehet sikeres, ha az egyéni vágy és érdekeltség előbbre viszi, kiteljesíti a közösség igényeit, fejlődését, működtetését. Ugyanilyen fontos az is, hogy mindenki megtalálja a maga helyét azok között az emberek között, akikkel együtt tölti a mindennapjait. Éppen úgy igaz ez a szemlélet a személyes kapcsolatokra, mint a családra, iskolára, munkahelyi, vagy baráti közösségekre.
Szabadidejében szeret utazni, bejárni a világot. Róma az egyik kedvenc városa. Kíváncsi a részletekre? Megtudná ki is Ő valójában, hogyan látja a világot és benne az embert?
Tartson velem. Barátom és vendégem: Csaba Beatrix humánerőforrás fejlesztő, kommunikációs szakértő.
Fogadja és szeretettel!
