- Hát te ki vagy? - kérdezte a kislány.
- A Szeretet.
- Játszanál velem?
- Persze. Mit játszunk?
- Játsszunk családosat.
- Azt hogy kell?
- Csak üljünk itt csendben. Moccanás nélkül.
- Biztosan ezt szeretnéd?
- Miért? Lehetne másképp?
- Hát persze. Például énekelhetnél valamit.
- Az nem jó. Apukám haragszik érte, mert zavarom a munkájában.
- Akkor építs egy tornyot.
- Nem lehet. Anyukám azt mondja, hogy folyton rendetlenséget csinálok.
- Jól van. Akkor csak ülj itt csendben. Majd én mesélek.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. Ez a kislány folyton-folyvást alkotott. Hol gyurmából készített figurákat, hol égigérő tornyot épített. Egyik nap, amikor készen lett a toronnyal, kiszaladt a konyhába egy pohár vízért. Hirtelen egy nagy csattanást hallott. Édesanyja nem vette észre a szoba közepén a tornyot, egyenesen beleütközött, elesett és eltörte a lábát. Heteken keresztül feküdt otthon gipszben és folyton felemlegette a kislánynak, hogy ez az egész azért történt, mert az széthagyta a kockákat.
- Ó, szegény. Én tudok vigyázni a toronyra. Ott építem a sarokban, ahol biztosan nincs útban senkinek.
-Tedd azt, kicsi lány - mondta mosolyogva a Szeretet.- Én pedig közben mesélek neked egy másik mesét.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú. Ez a kisfiú nagyon szeretett énekelni. Volt neki egy énekeskönyve. Abból énekelt minden este. Mígnem az apukája egyszer nagyon mérges lett rá, mert a kisfiú rossz jegyet hozott haza matematikából. Büntetésből elvette az énekeskönyvét. Onnantól kezdve a kisfiú dalolás helyett minden este matematika feladatokat oldott meg. Szép lassan elfelejtett minden dalt.
- Ó, hát én tudok egy dalt. Apukám egyszer azt mondta, hogy az a kedvence- mondta a kislány. Azzal csengő hangján elkezdett énekelni.
- Mi folyik itt? - jelentek meg a kislány szülei a szoba ajtajában.
- Pszt -mondta a Szeretet- Csak legyünk itt csendben. A kislányuk szerint így kell családosat játszani. És mi most családosat játszunk épp.
Így történt, hogy Anyuka és Apuka csak csendben álltak ott. Moccanatlanul figyelték az ő csodálatos kislányukat, ahogyan egy égigérő tornyot épített, miközben angyali hangon énekelt.
Hagyták, hogy gyógyuljon a lelkük.
