Az első lélegzetvétellel
Életre kel benned a mindenség
Hogy aztán napról napra
Elfeledtessék veled
Féltenek, hogy
Nem bírsz majd el a tudással
Hogy megijednél, ha látnád
Évezredek
Súlyos folyamát
Ám amikor félrevonulsz a galambok közé
Amikor elbújsz apró kezeid védelme mögé
Az emlékezés áttöri a fátylat
Felbukkannak megmagyarázhatatlanul
Arcok
Illatok, hangok, szavak
Túl élénk a fantáziája - mondják
Mert nincs szavuk arra, honnan tudhatod
Alig négy évesen tévé és könyv nélkül
Ki az a római katona
Akinek érzed a feje koppanását
A kövön ott a hegy tetején
Egy ideig még erősködsz
Aztán belenyugszol
Könnyebb így nekik
Szeretni téged
Évekig alszol a kedvükért
Ha néha felbukkan egy emlék
Már magad is megmagyarázod
Túl élénk a fantáziád
Hát persze
Aztán történik valami
Felébredsz
Látod magad, ahogyan
Pici pont lettél
Az örök áramlás hatalmas folyamában
A fátyol fellebben
Visszavonhatatlanul
Halhatatlan lelked terében
A mindenség tágassága vár
