„Most, hogy itt vagyok a magyarok fővárosában, érdekes tapasztalatokkal gazdagodtam, amelyeket
szeretnék veled is mielőbb megosztani. Utoljára gyermekkorunkban édesapánk olvasott esti mesét
erről a tájról a családi tekercsek közül válogatva. Legutóbb 1241-ben jártak erre szépapáink
szépapáinak a szépapáinak a szépapái. Emlékszem a te kedvenc részed az volt a 34. tekercsből,
amikor eleink elrabolták a magyar nőket, és rabláncra fűzve hazavitték őket. Nekem meg
az a rész tetszett nagyon, amikor vitéz ősünk embereivel csúszkált a Duna jegén, és egy lapos
kődarabot próbáltak a kijelölt pálya két végén felállított zsákmányolt vesszőkosárba juttatni
saraboló kapával. Ezt a játékot ma jéghokinak hívják, és a világ nem is sejti, hogy mi
találtuk fel. Igaz, tavalyelőttig én sem tudtam, hogy ezt máshol is játsszák, de ez nem is
annyira érdekes most. A magyarok fővárosát ma már nem Csömörnek hívják, és nem is ott van.
ahol annakidején volt. Budapest - így hívják a fővárost - egy eléggé kiterjedt város. Ötmillió
ember lakja. Utcáit fű borítja, két oldalukon palotaszerű házakban élnek a magyarok. Úthálózatuk
is van. de az a föld alatt található."
Részlet Batu Timur Lénk leveléből, amelyet Timur Batu Lénk nagyúrnak, édesbátyjának irt Új-Mongóliába.
