Olvasás közben gyakran álmos leszek! Vennél egy kávát nekem?
https://ko-fi.com/Gepesz
William és Robert a délibábot bámulták. Amiről az idegen beszélt, mind ott kavargott az
aranyló homokban; olyan volt, mint valami mesebeli, minaretekből és távol-keleti kupolákból
emelt kőkoszorú. A góbi csillámló porkavalkádja közepette karcsú tornyok törtek a magasba,
a termékeny Eufrátesz partjait napszítta kövek övezték, Palmyra még nem hevert romokban,
szinte lüktetett az élettől; csak később kopogtatták meg fényét az elszivárgó évek. Körös-körül
minden vibrált a hőségtől; félő volt, hogy a törékeny csoda örökre eltűnik a föld színéről.
Az idegen szinte megrészegült a látomástól. Hangos szóval fejezte be:
Ritka művészet, ihlet és csoda:
jégbarlangok és napfénypalota!
