- A fiatalember, e regény hőse, egy párizsi utca sarkán állt és
gondolkozott, ha ugyan gondolkozásnak lehet nevezni azt, amikor
mindenféle indokolt és hasznos elmélkedést mellőzve, jelentőség
nélküli, elmúlt élményeket vonultat fel az ember agya, valami üres,
céltalan mechanizmussal. Ez a fiatalember, hogy közelebbről
határozzam meg: báró Szirmay Sándor, az úgynevezett semmittevőkhöz
tartozott és a maga nemében tökéletes típusa volt ennek az emberfajtának.
Tökéletesen együtt érzek az olvasóval, midőn bosszankodik azon, hogy már
közel fél perce olvas egy regényt anélkül, hogy sorsdöntő cselekményekre
bukkant volna benne, tehát rátérek a regény első nagy horderejű eseményére.
Szirmay báró ásított -
