Egyre gyakrabban mondjuk, hogy a nyelvi modell "érti" a kérésünket, "megoldja" a problémát, azt "akarja" mondani és így tovább - antropomorfizáljuk az MI-t. Amúgy nem csak mi, például az Anthropic új tanulmánya is a Claude "gondolkodásának megértésére" tesz kísérletet, illetve a szaktekintély Varjú Zoltán cikke is az emberi gondolkodás "idealizált modelljét" említi. Tényleg, modellezi a gondolkozásunkat, vagy gondolkozik? Homousion vagy homoiusion? És biztos az az optimális megoldás, ha a "gondolkodó gépet" emberi külsőségekre húzzuk fel? Ezekre próbálunk válaszolni ebben a részben.
