Év végi mérleg , New York belülről Magyarok Óriási Kalandjai Amerikában ep. 293
Ebben az epizódban Patkós Attilával ketten beszélgetünk arról, milyen New Yorkban élni magyarként, nem turista szemmel, hanem belülről. Ez nem egy „Amerika álom" epizód, és nem is egy panaszkodós műsor. Inkább egy hosszú, őszinte beszélgetés arról, hogy mit ad ez a város, mit vesz el, és miért marad mégis itt az ember.
Szóba kerül minden, ami mostanában foglalkoztatja az itt élőket, és ami az európai, magyar hallgatóknak egyszerre megdöbbentő, vicces és tanulságos.
Beszélünk a New York-i mindennapok abszurditásáról, ahol lassan mindenhez applikáció kell. Parkoláshoz, munkához, közlekedéshez, borravalóhoz, sőt néha már egy pohár kólához is. Megnézzük, hogy ez valódi fejlődés-e, vagy csak túlbonyolított élet.
Előkerül a borravaló-kultúra, ami Amerikában már nem udvariasság, hanem elvárás. Hol a határ a köszönet és a kényszer között, és miért néznek rád furcsán, ha nem nyomsz rá automatikusan a 25–30%-ra.
Hosszabban beszélünk a New York-i munkahelyi kultúráról, az „everyone is amazing" világáról, ahol mindenki kedves, mosolyog, majd egyik napról a másikra eltűnik. Összehasonlítjuk ezt a magyar mentalitással, őszinteséggel, direkt kommunikációval.
Külön blokkot kapnak a lakások, amiket látni kell, hogy elhidd. Konyhában zuhany, hálóban hűtő, kreatívan értelmezett szobák, és horror alaprajzok. Olyan történetek, amiken a magyar hallgatók egyszerre nevetnek és szörnyülködnek.
Beszélünk a biztonságérzetről New Yorkban, a metróról, az utcai jelenetekről, az ICE raid-ekről és arról, hogy mi az, amit kívülről túlreagálnak, és mi az, amit nem vesznek elég komolyan. Nem hírekből, hanem saját tapasztalatból.
Fontos téma a side hustle kultúra is. New Yorkban szinte mindenkinek van második, harmadik élete. Zenész, Uber-sofőr, DJ, csomagkihordó, alkalmi munkák. Szóba kerül, hogy ez szabadság vagy kényszer, és kinek való ez az életforma.
Nagyon emberi rész a barátságok New York módra. Gyors kapcsolódások, még gyorsabb eltűnések. Miért működik ez így egy ekkora városban, és mi hiányzik ebből egy magyar szemének.
Az epizódban kitérünk a zenei életre, zenekarokra, stúdiózásra, jammelésre, arra, hogy miért nem lehet levetkőzni azt, ami igazán belülről hajt. Arról is beszélünk, hogy mikor jön rá az ember, akár 50–60 évesen, hogy mit nem kellett volna abbahagynia.
Szóba kerül a foci és a világbajnokság, a New York-i páholyárak abszurditása, a sport üzleti oldala, és az is, hogyan próbálják az amerikaiak „amerikaisítani" a focit. Innen kanyarodunk vissza a magyar kötődéshez, a magyar tévécsatornákhoz, a honvágyhoz, és ahhoz, mi marad meg az emberben itthonról.
Az epizód egyik fontos gondolata a hiteles információ hiánya. Miért lenne fontos, hogy a külföldre költöző magyarok valós, használható tudást kapjanak bankról, munkáról, lakhatásról, nem legendákat és Facebook-kommenteket.
Ez a beszélgetés nem ad kész válaszokat, de jó kérdéseket igen. Olyanokat, amiket sokan feltesznek maguknak Európában, amikor Amerikáról, New Yorkról, kivándorlásról, újrakezdésről gondolkodnak.
Ha érdekel, milyen New York valójában egy magyar szemével, akkor ez az epizód neked szól.
📌 Támogasd a MÓKA Podcastet:
👉 Bercode.com/mokapodcast
https://bit.ly/MOKAPodcatsSign
Kövess minket Facebookon: @mokapodcast
Instagramon: @mokapodcastusa
Web: mokapodcast.com
Spotify (https://bit.ly/mokapodcast)
Apple Podcast (https://bit.ly/moka2021)
[Google Podcast](https://bit.ly/MokaGoogle)
[Deezer](https://bit.ly/MokaDeezer)
[LibSyn](https://bit.ly/MokaLibsyn)
[Facebook](https://bit.ly/MokaFB)
