A VIII. században az arab invázió elérte Indiát. A helyi királyok, az egymással való folytonos vetélkedésben meggyengült katonai és politikai ereje könnyen hódíthatóvá tette, ugyanakkor a terület viszonylag egységes kulturális és szellemi tradíciója okán, a X. századig nehezen megtarthatónak bizonyult.
A Delhi-szultanátus korából (1200-1500) azonban több zenetörténeti mű maradt fenn, melyek legjelentősebbike a Sangītratnakara (cca. 1247) címet viseli. Több hindusztáni és karnatikus műfaj, (dhrupad, khyāl stb) hivatkozik erre a műre, mint a saját stílusa első fennmaradt leírására. Tény, hogy a műben foglalt rendszer Bharata: Náṭyaśāstrā_hoz képest jelentős, igaz nem lényegi, inkább szemléleti eltérést mutat. Az egyik jelentős különbség az ún. deşirāga (’ország-, vagy táj-rága’) rendszer megjelenése45, amely India különböző tájegységeihez (deş) kötődő népi dallamvilág beemelése volt a klasszikus előadói rendszerbe. A legjelentősebb változást azonban a muzulmán hódítók által képviselt török-perzsa kultúra szellemi és zenei hagyománya hozta, A mai Afganisztán és Hindusztán területén népszerű szúfi vallási ének, az ún. Qawwali stílus populáris elemei beépültek az ind tradícióba és az előadóművészetben megjelenik egy addig nem tárgyalt tényező: a hallgatóság szórakoztatása. Mielőtt megrettennénk a hagyomány ilyen rugalmas kezelésétől az adásban zeneileg is bemutatnám az iszlám miszticizmus egyik legnépszerűbb zenei irányzatát, a Qawwalit.
Nusrat Fateh Ali Khan - Qawwali
Haq Ali Ali
Nusrat Fateh Ali Khan info: http://en.wikipedia.org/wiki/Nusrat_Fateh_Ali_Khan
Kalu Qawwal - Qawwali
Muhammad Allah wale
Sabri Brothers - Qawwali
Ghazal
Sabri Brothers info: http://en.wikipedia.org/wiki/Sabri_Brothers
Nusrat Fateh Ali Khan - Qawwali
Ganj-E-Shakar
Shivkumar Sharma - Santur
Zakir Hussain - Tabla
Raga Mishra Khamaj
