Házkiedvencek: a Bauhaus 30 éve
A távoli múltban egy Bauhaus lemezben Amsterdamból átkerült kis ragacsos kocka meglátása után a lemezjátszóra felhelyezett anyag vérátömlést okozott. A Bauhaus története viszont sokkal régebbi annál, mint amióta mi tudunk róla; mégiscsak a 70-es évek végén kezdődött, akkor alakultak.
A punk után a new wawe-nek nevezett időszak kitermelődésében más vonalak is előkerültek, például a nyilvánvalóan ütős és értéktartó Joy Division irány mellett karakteres párhuzam a Bauhaus munkássága, ami a könnyűnek nevezett zenetörténelem folyamán iszonyatos erővel hatott a misztikus vonalra, a gothic királyságáig fölemelkedve. Közben ez az út az elágazások mellett nem sodródott bele a műbalhés álvarázslat mocsarába.
Az általuk kedvelt film noire zenei adaptációját is létrehozták; külsőségekben is megjelenítve, de ragaszkodva az „egészséges dark”-hoz.
A bauhaus művészeti stílus a funkcionalitást helyezi előtérbe, ehhez képest a Bauhaus kb. a funkcionális darkot igyekszik elhelyezni a zene világában… amibe belefér a post Bowie-s sikoly, az elátkozott metálhörgés, a szférák közötti hang „ohmmmm”-os rezgése, vagy a templomok ájtatosnak tűnő búgó hangjai…mindezt a távoli magas és mély hangok között hömpölygő gitárjáték és feszes dob-basszus ritmus-szekció támasztja alá.
De ez nem kinyírós sötétség, sőt, ez AZ az útkereső kín, amitől meglátni a fényt az alagút végén…és ahonnan már nincs visszaút.
A hollywoodi gyorsfilmgyártó futószalag végtermékeinek csillagaiból – még a korai időkből – nem mellékszereplőként emelkedik ki Lugossy Béla, akit mindentől függetlenül kedvencként tisztelünk, és mások csodálatában is főszereplőként jelent meg – ez ritka magyar vonatkozás, amire a Bauhaus rákapcsolódott.
A „Bela Lugossy is Dead” című gyöngyszem a lelkünk mélyéről szól.
És itt kell megemlíteni a városligeti Vajdahunyad vára oldalában található szobrot: Drakula-Béla meg van örökítve ott, bárki megnézheti.
tracklist:
