a mai adásban, az 1970 március 30-án, a columbia kiadónál megjelent miles davis dupla stúdió nagylemezről, a „bitches brew”-ról, illetve abban a korban megjelent koncertfelvételekből hallhattok felvételeket. az 50. éve megjelent lemez gyakorlatilag az 1969-es „in a silent way” című lemezzel elkezdődött munka folytatása és kiteljesedése. kísérletezés az elektronikus hangszerekkel, szembe menve a jazz hagyományos, akusztikus megszólalásával. davis helyette elkezdett rock alapokra épülő improvizációt játszani, ahol a zene alapjai gyakran igen lazán voltak megfogalmazva. davis azt mondta:
„ amit játszom az nem rock, hanem fekete”.
már az "in a silent way"-nél új technikát találtak ki menedzserével, teo maceroval. a több sávos magnók lehetővé tették, hogy minden egyes mikrofon más-más hangforrást rögzítsen, majd a felvett sávokat egyenként manipulálják, módosítsák, végül újra összerakják. így még az is lehetővé vált, hogy különböző időpontokban készült felvételeket illesszenek össze, így hozzanak létre új anyagot. a rendelkezésre álló felvételek végtelen számú kombinációjából összeállított anyagokkal teljesen új értelmet lehetett elérni, s értelmét vesztette az eredeti példány fogalma. ebben a munkafolyamatban a vágó és producer szerepe felértékelődött, csaknem olyan fontossá vált, vagy akár fontosabbá is, mint az előadó. persze annak eldöntése is nehéz lett, melyik verzió a legjobb, vagy legrosszabb.
teo macero mondta:
„ a felvevő nem állt le a felvételek alatt. tulajdonképpen soha nem állt le, kivéve a visszajátszásokat. amint belép elindítjuk a gépet. mindent felveszünk,ami a stúdióban történik, így aztán minden megmarad, ami csak a stúdióban történt. semmi sem marad le. valószínűleg ő az egyetlen előadó, akinél minden érintetlenül megmaradt, legalábbis mióta velem dolgozik. rendszerint elkészítünk egy első példányt, de a három-, négy- és több sávos technológia megjelenésével leálltam vele. most már nem készítünk ilyet. előveszem, kimásolom, amit csak akarok, azután az eredeti érintetlenül visszamegy a raktárba.”
davisnél a szerkesztés tárgya mindig az első felvétel volt, és a vágást soha nem arra használták, hogy a rontott vagy gyenge szólókat feljavítsák, hanem arra, hogy adott esetben egy nagyobb és formailag összetettebb művet hozzanak létre, mint amit a feljátszáskor elképzeltek.
teo macero hozzá teszi, "így, ha valakinek nem tetszik, amit csináltam, 20 év múlva előveheti, és újra megcsinálhatja".
az "in a silent way"-t értetlenül fogadta a közönség, és a jazz kritikusok nagyobb része. azért voltak más hangok is. lester bangset a rolling stone magazinban írta:
"ez nem jazz, és nem rock. úgy gondolom, hogy egy új zenei irányzat indult el, egy totális művészet, amely nem ismer határokat és kategóriákat, egy új iskola, amelyben a tanárok a divat iránt közömbös zsenik."
az igazi újdonság az volt, ahogy a vágással a zenét létrehozták.
davis így ír erről az időszakról.
"néha elvonsz valamit, elveszed a ritmust, és csak a magas hangokat hagyod meg. máskor megragadsz valamit, amiről tudod, hogy másé, és megtartod az érzetet. olyasmiket írok az együttesnek, amiről tudom, hogy jack vagy chick meg tudja csinálni. vagy legalábbis szeretné megcsinálni. és gyorsnak kell lenniük. akkor lép be a szólista, ha úgy érzi, hogy jönnie kell. végül is ezért kapja a pénzt. ha nem működik leintem. hogyan? akadályokat állítok, barikádokat, amilyeneket az utcán szoktak, csak én a trombitával. hajlítom, más irányba terelem őket."
1969 június 3-án a columbia stúdióban demofelvételeket készítettek. három dalt vettek fel, majd utána még több felvételt. davis nem játszott, teo maceroval és sam tonkel hangmérnökkel a fülkében tartózkodott. davis megbizonyosodott, hogy megtalálta a megfelelő zenészeket.végül augusztus 9-én, egy nappal a woodstocki fesztivál után, 3 napra stúdióba vonult. egyetlen albumot tervezett. az eredeti "listen to this music" munkacímet 4 hónappal később "pharaoh's dance"-ra változtatták. végül dupla albumot adtak ki, s az utolsó percben "bitces brew"-ra változtatták a címét.
a végleges lemezre került hat felvétel közül hármat, a "miles runs the voodoo down", a "spanish key", és a "sactuary", már játszott a turnéi során. davis úgy döntött , hogy jóval nagyobb zenekarral fog játszani, mint az "in a silent way"-en. megduplázta a az összes hangszert. dave holland és harvey brooks nagybőgő, jack de johnette és lenny white dob, don alis és jumma santos ütőhangszerek, wayne shorter szoprán szaxofon, bennie maupin basszusklarinét, chick corea és joe zawinul billentyűs hangszerek, john mclaughlin gitár, és természetesen miles davis trombita.
davis ennél az albumnál a gyártás minden fázisában részt vett. meg akarta mutatni, milyen fontos számára a zene, ezért mati klarwein németországban született, izraeli képzőművészt kereste fel, hogy készítsen borítóképet. milesnak semmi ötlete nem volt, klarweinnek kellet valamit kitalálni.
chick corea úgy vélte, a bitches brew egy lassúbb, konzervatívabb változata annak, amit a stúdióban csináltak.
a "bitches brew" fogadtatása, hasonló volt az előzőéhez. a lemez ugyanakkor megmutatta, a stúdiózenélésben rejlő lehetőségeket. a "bitches brew" indított el számtalan új együttest. joe zawinul és wayne shorter 3 hónappal később létrehozta a weather reportot, 1972-ben chick corea a return to forevert, john mclauglin 1971-ben a mahavishnu orchestrát.
0:00:00 - no wave hírek
0:03:04 - szöveg
Miles Davis – Bitches Brew (2010, 3xCD + DVD, Sony Records Int'l, SICP 2699~2702 )
0:04:46 - 1. Pharaoh’s Dance,
0:24:52 - szöveg
0:26:29 - 2. Bitches Brew
0:53:27 - szöveg
0:54:55 - 3. Spanish Key
1:12:27 - szöveg
Miles – At The Fillmore (Miles Davis 1970: The Bootleg Series Vol. 3) (2014, 4xCD + DVD, Sony Records Int'l – SICP30530-3)
1:14:03 - 3. The Mask
1:25:00 - 7. Paraphernalia
1:36:02 - 8. Footprints
1:47:15 - szöveg
Miles – At The Fillmore (Miles Davis 1970: The Bootleg Series Vol. 3) (2014, 4xCD + DVD, Sony Records Int'l – SICP30530-3)
1:48:00 - 5. The Theme
1:49:03 - 6. Spanish Key (Encore)
1:59:24 - 7. The Theme
1:59:33 - szöveg
1:59:53 - vége
