Szigetvári Andrea és Murányi Márta a Marhakaralábé - elektroakusztikus kantáta előadói. Andrea a zeneszerző is, a hagyományos kantáta recitativo és ária tételeihez azonban a korunkbeli Budapest akusztikájából vette alapanyagát. A pár éve a szemünk láttára és részvétünket (vagy részvételünket) megindító módon zajlott menekült krízis a darab témája. Passió is lehetne.
Ahogy Parti Nagy Lajos leírja a Literán az élményt: "Szigetvári Andrea Beef Kolhrabi című kb. 35 perces kantátáját nézem a napokban Murányi Márta fantasztikus előadásában, a felvétel nyáron készült CEU-n. A mű mementó, 2015 őszének, ha tetszik, a menekültbotránynak keserű, fölkavaró lepárlata, zene, zaj, zörej, emberi hang – őskori hasonlattal: mint egy adás a Szabad Európa rádióban hajdan, behúz, visz magával, próbára teszi és élezi a figyelmet. Szóval foglalkoztat, többször eszembe jut, nagy kár lenne, ha nem játszanák, ha nem lenne rá hely, fogadókészség, de mért ne lenne..."
Ritkán, de elérhető az élő előadás.
„Csak egy kicsi hatalom kéne nekem, nem sok (...) Csőőőre tölteni (...) Viszlájt! (...) egy platós autót, oszt rádobálom, aszt valahol elégetni őket!” Minden valódi: ez a magnóra rögzített párbeszéd, a menekültek megrázó monológjai, és az idézett Shakespeare-szöveg: Morus Tamásnak a bevándorlás ellenzőihez intézett szónoklata.
