Listen

Description

 
 
A HIRN/AGY kiállítás TV bemutatója 
 
Hangzó anyag BOTOND kiállításához:
http://dismay.bandcamp.com/ 
 
 BOTOND 2B Galéria beli tárlata polietilénből varrott rétegelt 
szobrokból, használt kamionponyvára festett képekből, szénnel papírra rajzolt 
grafikákból áll. Agy és idegrendszer: az ember autopoetikus hálózata. 
A kiállítás tárgyi középpontjában az emberi agyvelő, szellemi örvényében pedig az 
emberi képzelet/tudás áll. Az agy a szellemtudományok és természettudományok 
kutatásainak kitüntetett célpontja. Titka valamiképp az univerzuméhoz hasonló. Origó 
és végpont egyszerre. A nem felbontható, létező középpont. Az ezredforduló óta 
dollár milliárdok által támogatott projekt. Sokan és sokféleképpen értelmezik. 
Vannak, akik olyan végső megoldásokat várnak az agy biokémiai folyamatainak 
megismerésétől, mint például az „Isten-képzetek megnyugtató rendezése”. Mások 
abban reménykednek, hogy az agy megmarad „Terra inkognitaként”, az utolsó 
helyként, amit nem igázhatunk le, és amit nem szennyezhetünk be. 
Botond munkája ehhez a Nagy Titokhoz kapcsolódik, egy végsőkig kiérlelt 
képzőművészeti eszköznyelvvel, amely BOTOND megfogalmazása szerint 
„párbeszéd az Ember és az Univerzum között”. A tárlaton látható a „232° C”című 
akciójának videó dokumentációja is, amelyet a náci könyvégetés évfordulóján, 1989-
ben celebrált. A 2B Galériában kiállított munkákat most láthatja először a magyar 
közönség.
 
A KIÁLLÍTÁSRÓL.  BOTOND 2B Galéria beli tárlata polietilénből varrott rétegelt 
szobrokból, használt kamionponyvára festett képekből, szénnel papírra rajzolt 
grafikákból áll. Agy és idegrendszer: az ember autopoetikus hálózata. 
A kiállítás tárgyi középpontjában az emberi agyvelő, szellemi örvényében pedig az 
emberi képzelet/tudás áll. Az agy a szellemtudományok és természettudományok 
kutatásainak kitüntetett célpontja. Titka valamiképp az univerzuméhoz hasonló. Origó 
és végpont egyszerre. A nem felbontható, létező középpont. Az ezredforduló óta 
dollár milliárdok által támogatott projekt. Sokan és sokféleképpen értelmezik. 
Vannak, akik olyan végső megoldásokat várnak az agy biokémiai folyamatainak 
megismerésétől, mint például az „Isten-képzetek megnyugtató rendezése”. Mások 
abban reménykednek, hogy az agy megmarad „Terra inkognitaként”, az utolsó 
helyként, amit nem igázhatunk le, és amit nem szennyezhetünk be. 
Botond munkája ehhez a Nagy Titokhoz kapcsolódik, egy végsőkig kiérlelt 
képzőművészeti eszköznyelvvel, amely BOTOND megfogalmazása szerint 
„párbeszéd az Ember és az Univerzum között”. A tárlaton látható a „232° C”című 
akciójának videó dokumentációja is, amelyet a náci könyvégetés évfordulóján, 1989-
ben celebrált. A 2B Galériában kiállított munkákat most láthatja először a magyar 
közönség.
 
Több műciklusa foglalkozik a tudások és alkalmazások (pld.: 
természet/művészetek/tudomány/vallás/társadalmi elosztási rendszerek) kritikájával. 
Alapvetően a konkrét és metaforikus tér kérdéseinek köréből indulnak ki művei. 
Feldolgozta a„tér/hatalom/lakhely/természet/jel kapcsolatát” (Echo, 1987, Zengő 
,1989, Hommage, 1990, Civitas, 1991,), a „tudás/megőrzés tereit” (Bibliothek, 1986, 
Bunker, 1993, NETZ-WERK, 2000), a „történelem/emlékezet közös fegyverzetét” 
(Homo bellicosus, 2000, Fridensmahl, 1999, Arche 2003), az „eltérő 
tudatállapotok/univerzum-sejtések kapcsolatát” (Schlaf, 2007, Säcke, 2007, Hirn, 
2008), a „pátosz/irónia hétköznapi és agresszív nyomtömegét” (M.A.C.I., 2009), 
valamint a „művészet/interpretáció és műalkotás/hype marketing felhőit” (Abendmahl, 
2009.). 
Munkái erős tematizáltságuk ellenére sem tekinthetők konceptuális alkotásoknak: a 
hagyományos szobrászati, festészeti, grafikai eszközöket toldotta meg, rá jellemző, 
„Botondos pluszokkal”. Művei kritikával, humoros reflexiókkal telítettek, amelyeket jól 
azonosítható, személyes formanyelven kommunikált. Előszeretettel használta a 
rozsdamentes acélt, a használt kamionponyvát, a cérnával varrott polietilént, a 
bronzot, a bársonyt, a drótot.
Magyarországon a rendszerváltást követően lettek megtekinthetőek munkái: a 
Műcsarnok (Homage, 1990), a Budapest Galéria (Délibáb, 1996), a Kiscelli Múzeum 
(Homo bellicosus, 2000), az Oktogon Galéria (Alvás, 2003), és a MODEM (A 
vacsora/Abendmahl, 2012) által rendezett egyéni kiállításain.
 
Kurdy Fehér János