A műsorvezetők Ogyesszában nyaralnak, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy műsort készítsenek. Jelentés a 25. emeletről: tengerpart, szállodák, nyírfák. Elképesztő csóróság és lepusztultság az egyik végén (mit a végén: a város közepén) , versengő gazdagság és pompás paloták a másik végén, az új negyednél. Közben a kulturális, történeti, társadalmi sokszínűség minden utcasarkon lesben áll: egyet fordulsz és Bábel, Ilf-Petrov világába csöppensz, a következő udvarban megtudhatod, hogy egy időben minden szakmának külön zsinagógája volt a városban (de ma már csak egy működik és abba se engednek be), aztán kezedbe nyomnak egy fejvédőt és levisznek a föld alá a kilométeres járatokba, ahol Miska Japoncsik / Benya Krik nyomába eredhetsz. Ha unod a kultúrát, a tengerparton is pihenhetsz; igaz, hogy koszos-algás-medúzás a víz, de a koktélok olcsók, az esti partikon pedig a posztszovjet térség legjobb zenekarai lépnek fel. (Ezekről mind meséltünk volna, ha nem a nyaralás második napján adjuk a műsort. Így aztán főleg a dalok mondták el helyettünk a város történetét.)
Elhangzott dalok:
Марк Бернес — Шаланды полные кефали
(És ettem кефаль-t, azaz tengeri pért, a fejét az étterem rezidens cicájának adtam.)
Леонид Утёсов — У Чёрного Моря
(Az énekesnek természetesen van szobra a városban.)
Татьяна Кабанова — С одесского кичмана
(Az egyik leghíresebb alvilági nóta.)
Феликс Шиндер — 7:40
(A leghíresebb zsidó dal, néhány bár ennek szellemében hétnegyvennek van elnevezve.)
Настасья Самбурская — Мурка
Benny Friedman — Хорошо
Океан Ельзи (alyona alyona) — Краiнa дiтей
(Voltunk a zenekar koncertjén, ez a dal pont nem volt, mert annyira új.)
