Újabb utazók (és nem turisták!) voltak a vendégeink az üzbég-tadzsik útról: Jakab Eszter és Czabán Samu meséltek arról, miket tapasztaltak a turisták által már régen felfedezett üzbég városokban (Szamarkand, Buhara, Taskent),  és miket a turizmustól nem fertőzött tadzsik kistelepüléseken. Megtudhattuk, hogyan írja át a történelmet az üzbég múzeumok világa: kevesebb szovjet, több Timur Lenk, még több Mirzijojev (értsd: 10 év elnökösködés a helyes útra állította Üzbegisztánt - honnan ismerős ez...). Hogyan fogadják a magyarokat - iszonyú jól, főleg az erőskezű vezetőjük miatt, aki a megfelelő helyre, a Türk Tanácsba kormányozta az országot. Elmesélték, mi az, amit mindenképpen meg kell nézni Üzbegisztánban (ha most leírnánk, nem hallgatnátok meg). Fontos tanácsot is kaptak a gasztroutazók: mindenképpen mindent meg kell enni, amit a vendéglátótok elétek rakott, különben sértődött kergetőzésre számíthattok.    

 

Közben ezt hallgattuk: